Felemás iga és 5-féle hasonlat (megvilágítás). „Mi köze…” – Isten világosságot teremtett és elválasztotta a sötétségtől.

Az 5 hasonlat első fele (igazság, világosság…) Istenre vagy Isten népére vonatkozik. Ahogy Isten nem vállal közösséget tisztátalannal, hazugsággal stb., úgy kell az Ő népének is elválnia ezektől.

Mitől kell elválnunk?

• A 14. versbeli felszólítást gyakran értik a házasságra (legkényesebb emberi kapcsolat, a Sátán ezt támadja, és Isten ezt védi leginkább). Hívő fiatal (az érzelmeire hallgatva) ezzel tudja leginkább becsapni magát: „majd mellettem megtér”.

• Az igeszakasz kerete. Pál arra kéri a gyülekezetet, hogy vele (a hívő testvérrel) legyenek bizalmas kapcsolatban, mert így Krisztus ott van közöttük. Ő az a védelem, akiért a hívők ilyen „teljes” kapcsolatot élhetnek meg egymással.

• Ezt rombolja a Sátán a szakadásokkal, ezt hamisítja az ökumenével.

• Ami kívülről hat ránk, ne találjon bennünk visszhangra. A bűnös, önző természetünk ráharap ezekre, ez ellen kell harcolnunk. „Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól.” Testi: siker, pénz, kényelem, élvezetek. „A pénz szerelme” pl. gyülekezeti döntéshozatalban is. Lelki: minden, ami „transzcendens” és nem Isten igéje szerinti. Kényelmes vallásosság, okkultizmus…

A parancsolatok „védőkorlátok”, az itteni felszólítások is azok. Ráadásul ígéretek is kapcsolódnak hozzájuk: „… és én magamhoz fogadlak titeket”.

Ezek olyanoknak szólnak, akik már az Úréi; a féltőn szerető Isten szól hozzájuk / hozzánk.

Isten szeretete nemcsak ebben a világban való védelmet jelent (nemcsak attól félt, hogy mi ártsunk magunknak és egymásnak), hanem azt is jelenti, hogy be akar fogadni az Ő országába, de ami tisztátalan, azt nem fogadja be. Ezért tisztított meg a bűntől Krisztus vérével, és ezért parancsolja, hogy „tisztítsam meg magamat”.

A magam megtisztítása: nem lehet a saját erőmmel, úgy, hogy én szabom meg a „határokat”. Csak Isten igéje alapján. Mikor ütközött utoljára Isten igéje az én gondolataimmal (érzéseimmel, berendezkedésemmel), és ki győzött?

„És én magamhoz fogadlak titeket.” Ezek az ígéretek kellenek, lehet, hogy ezek nélkül nem mernénk szakítani bizonyos bennünk lévő tisztátalan dolgokkal. (Amikor ki kell ugrani egy égő házból, jobban meg merjük tenni, ha tudjuk, hogy elkapnak.)

Ha Isten igéje alapján, az Ő erejével „tisztítom meg magamat”, az látszani fog. „Lesztek nekem fiaimmá és leányaimmá” – ez is látszani fog, mert hasonlóvá válunk Őhozzá. Észreveszik, rákérdezhetnek, de támadják is. „Isten félelmében” – ne emberektől (és ne a Sátántól) féljünk. A védelmet se emberektől várjuk, hanem Istenre bízzuk magunkat, Ő megvéd, ha akar. „De ha nem tenné is…”, akkor is Őt féljük, és hozzá ragaszkodjunk – „és Ő magához fogad”.